A szorongásom miatt nem vagyok már szerelmes?

2023. június 12. 07:30 - Life Advisor

szorongas_csaba_level.pngNemrég olvashattál itt a blogon a szorongásról, illetve annak leküzdéséről 4 egyszerű, de annál hatásosabb technika segítéségével. Természetesen nem lepődtem meg, hogy a cikk óriási népszerűségnek örvendett, még ha ez talán azt jelenti, hogy egyre több ember küzd ezzel a problémával. Ezt támasztja alá Csaba levele is, aki a korábbi posztomat olvasva tett fel magának illetve nekem is üzeneteben egy kérdést : "A szorongásom miatt nem vagyok már szerelmes?"

Kedves Bence!

Eddig csak a háttérből olvasgattam a blogod, amihez gratulálok és személy szerint nagyra értékelem mindazt a bizonyára rengeteg munkát és energiát, amit beleteszel. 

10 hónapja vagyok párkapcsolatban és ez a második "hivatalos" kapcsolatom. Az első kapcsolatom 6 hónap után ért véget, hajlamos vagyok ugyanis szorongani a kapcsolatok miatt, túl nehéz volt elviselnem és ezért szakítottunk. 

Ami a jelenlegi kapcsolatomat illeti, barátokon keresztül ismerkedtünk meg, rengeteget beszélgettünk, amíg rá nem jöttem, hogy érzéseim vannak iránta. Megkérdeztem az ő álláspontját, azt mondta, időre van szüksége. Egy hónappal később újra találkoztunk és belevágtunk a kapcsolatba. 

Már egy hónap után ideges lettem a kapcsolat miatt, és addig küzdöttem vele, amíg 2 hónapon belül le nem győztem. A szorongásom elsődleges oka az volt, hogy neki és nekem sem sok közös érdeklődési körünk volt, ezért mindig féltem, hogy rájön, hogy különbözőek vagyunk és a kapcsolatnak vége lesz. De végül meggyőztem magam, hogy emiatt nem fog szakítani velem, továbbvittük a kapcsolatunkat és idővel több közös érdeklődési körre tettünk szert.

A kapcsolat során a fő célom mindig azt volt, hogy boldoggá tegyem. Mindig vártam az üzeneteit és folyamatosan azt terveztem, hogyan tehetném jobbá az életét. Mindig sok feladat van az életemben, de még ezek után is, amikor meghallottam hogy üzenetet küldött, izgatott lettem és készen álltam arra, hogy beszéljek vele, függetlenül attól, hogy mit csináltam éppen akkor.

Mindig csak boldognak akartam látni, mindig rosszul éreztem magam, hogy milyen gagyi az élete és csak javítani akartam rajta, vele akartam tölteni az időmet és boldogan akartam vele együtt, közösen élni.

Néhány hónappal ezelőtt a szorongás ismét lecsapott. Kicsit elrontottam és a munkába temettem magam, ami rengeteg stresszhez vezetett és annyira féltem bármit is csinálni, hogy végül minden miatt szorongtam.

Mindvégig mellettem volt, minden pillanatban segített. És most, 2 hónap után, már nem aggódom túlságosan a dolgok miatt, és jobban is vagyok. De itt jön a probléma....

Amikor szorongáson mentem keresztül, annyira elárasztottak a dolgok, hogy nem éreztem a párom iránti szerelmet. Sőt, senki irányába nem éreztem szeretetet sem. Mindig azt hittem, hogy majd újra érezni fogom ezeket, ha már nem fogok mindenért aggódni.

De most, hogy nem vagyok túlterhelt, még mindig nem érzem. Még mindig enyhén szorongok héba-hóba, különösebb ok nélkül, de azt hiszem ez természetes és nem vagyok benne biztos, hogy ez-e az, ami miatt így érzem most magam.

A gondolat, hogy boldoggá tegyem, már nem izgat ugyanúgy. Rettegek, amikor üzenetet küld nekem, mindig attól félek, hogy valamilyen módon a vele való beszélgetés visszahozhatja a szorongást. Annak ellenére, hogy csak jobban szeret, mint valaha. Amikor beszélek vele, minden nagyszerű, jobban szeretem én is őt, mint valaha, de néha-néha félek.

Túlságosan félek attól, hogy újra át kell mennem ezen. A túlterheltség érzésén, a stresszen stb. Ez a félelem az oka, amiért időnként félek vele lenni. Ha pedig már nem gondolok arra, hogyan tehetem boldogabbá, úgy érzem nem vagyok jó társ.

A barátnőm már azt is pedzegette, hogy szakítsunk, ha a kapcsolat több kárt okoz, mint hasznot és még a barátaim is ezt mondták. De tudom, hogy sokszor meggondolhatjuk magunkat és inkább magunknak kell javítani a dolgokon, szerintem most épp ez az időszak van nálam. De nem tudom, hogyan. Nagyon szeretem őt, de nem úgy, mint régen és nem akarok olyan ember lenni, aki boldogságot akar szerezni egy kapcsolatból anélkül, hogy viszonozná.

***

Te is hasonló helyzetben vagy? Kérdésed van, tanácsra van szükséged vagy egyszerűen csak kiírnád magadból, ami foglalkoztat? Írj nekünk Facebookon vagy az info@lifeadvisor.hu címre.

***

A leveled alapján elmondhatjuk, hogy jelenleg két dolog történik itt. Kezdjük a felszíni szinttel : hogyan érezte magát a szorongásod ezzel a kapcsolattal. 

Amit tapasztalsz, valójában elég gyakori. Az egyik oka annak, hogy a félelmek, fóbiák és szorongások olyan tartósak lehetnek, hogy gyakran akaratlanul is dominóhatást fejtenek ki. Ennek nagy része a végső oknak köszönhető, amiért félelmeink és fóbiáink vannak : ezek az önfenntartás egyik formája. Traumát élünk át, vagy negatív expozíciót tapasztalunk valaminek és a fájdalom, kényelmetlenség vagy más kellemetlen élmény barázdát vájt az agyunkba és ez a barázda azt mondja : "Nem akarok még egyszer átmenni ezen." Ennek eredményeként zsigeri, negatív érzelmi reakciónk van arra, amit az élmény okaként érzékelünk. 

Ha - csak hogy egy véletlenszerű példát válasszak, amelynek semmi köze semmihez, esküszöm - gyerekként felmászol egy fára és elakadsz a csúcs közelében, és nem tudsz biztonságosan visszajutni, akkor kialakulhat benned a magasságtól való félelem. Ennek eredményeként, ha olyan helyeken vagy, ahol magasan vagy a levegőben, elkezded tapasztalni a félelem összes fizikai hatását - száguldó szívverés, adrenalin dopping, ahogy a tested megfeszül a harc/menekülés/reakció az adott helyzetre között és így tovább.

De van itt egy furcsa dolog : az agyunk nagyon rosszul érti, miért érzünk egy bizonyos módon. Elveszik az általunk érzett érzéseket és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján utólag okot teremt rá. És mivel sok félelem születik negatív tapasztalatokból - beleértve a szélsőséges kényelmetlenséget is - gyakran idegenkedhetsz nemcsak attól a dologtól, amitől félsz, hanem a félelem fizikai és érzelmi érzéseitől is. Szó szerint félsz a félelemtől, mert ezek az érzések olyan mélyen kellemetlenek és intenzívek voltak, és nem akarod újra megtapasztalni őket. Tehát ennek eredményeként : más dolgokat társítasz ezzel a félelemmel, olyan dolgokat, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak közvetlenül a félelem kiváltó okához.

Ez szinte biztosan része annak, ami történt. Mivel a szorongásod akkor ugrott meg, amikor elfoglalt voltál, és ezt a szorongásos csúcsot a barátnőddel való kapcsolattartással társítottad, van egy másodlagos kapcsolat a barátnőd és a szorongásod között - amelyet megerősít a kapcsolattal kapcsolatos korábbi szorongásod. Tehát most az agyad asszociációt hozott létre a barátnőd és a szorongás között és ez önvédelmi mód valójában. Nem akarod újra megtapasztalni ezeket az intenzív negatív érzéseket, ezért eltaszítod magadtól az asszociációkat.

Vannak módok ennek visszavonására, többnyire a barátnőddel és mindennel való együttlét pozitív aspektusainak megerősítésével. De ha őszinte akarok lenni, nem hiszem, hogy ez valójában jó ötlet. Ez az, ami elvezet minket a második kérdéshez, az első szorongásos tüskédhez és magához a kapcsolatodhoz.

Már az elején szeretném tisztázni : nem azt mondom, hogy bármi baj van a barátnőddel, vagy hogy rossz ember, és azt sem, hogy bármi baj van veled. Nem tudom azonban, hogy ez a kapcsolat valóban olyan-e, amit akarsz, vagy általában jó lesz-e neked.

Teljesen megértem, hogy ez a második kapcsolatod és így nincs sok tapasztalatod. Gyanítom, hogy bizonyos mennyiségű önbecsüléssel és önértékelési dologgal, kérdéssel is foglalkozol. De az, ahogyan leírod, nem csak a kapcsolatod, hanem azt is, ahogyan viselkedsz benne, figyelmeztető jelzéseket küldenek nekem.

Kezdjük egy nyilvánvaló kérdéssel: mit szeretsz a barátnődben, ami nem a kinézete, vagy az a tény, hogy kedvel téged? Mit hoz (vagy hozott) ez a kapcsolat az életedbe, ami nem csak "van egy barátnőm"? Mit osztotok meg egymással, ami miatt ez a kapcsolat megéri neked?

Gondolt át ezeket komolyan, mielőtt válaszolsz, mert...nos, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy sok dolog összejön. Az a tény, hogy neked és neki nincs sok közös vonása, olyasmi, amit akkor látok felbukkanni, amikor az emberek a fizikai vagy szexuális vonzalmat a "szerelem" felé kerekítik, vagy megpróbálnak kapcsolatot építeni tisztán fizikai kapcsolatból. Vonzódhatsz valakihez, még intenzív kémia is lehet vele, olyannyira, hogy a ház minden pontján dörömbölnöd kelljen a levegőért, de ez nem elég ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön. Igen, a kémia és a szexualitás fontos egy hosszú távú kapcsolatban, de nem ez az egyetlen dolog, amire szükséged van ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön. Különösen azért, mert ez az "új kapcsolati energia" mindig elhalványul. Így vagyunk bekötve, mi emberek.

Azt is szeretném tudni, hogyan érzed magad. Van néhány dolog az üzenetedben, ami számomra szinte üvölti, hogy talán nem látod vagy hiszel a saját érdekedben. Amikor alig egy hónapja vagy a kapcsolatban és már úgy érzed, hogy Damoklész kardja lóg a fejed felett, ez általában annak a jele, hogy valami nincs rendben. Vagy tudatalatti szinten tudod, hogy van itt valami, vagy nem hiszed el, hogy valaki törődhet veled azért, aki vagy.

Ez átragad arra, ahogyan viselkedsz vele és a kapcsolatodhoz való hozzáállásodra. Az a hozzáállás, hogy "meg kell győződnöm arról, hogy mindig jobbá teszem az életet", egészen addig a pontig, hogy elhanyagolod a saját érdekeidet, nem egészséges. Ez az a fajta dolog, ami azt sugallja, hogy úgy érzed, mintha folyamatosan tenned kellene érte dolgokat, és egy kimondatlan "vagy más" marad a háttérben, mint a szag egy fing után. Könnyű úgy megfogalmazni, hogy "megpróbálok jó barát lenni" vagy "annyira szeretem őt, hogy mindent feláldozok érte", de őszintén szólva, ez nem egészséges hozzáállás. Minden kapcsolathoz egyensúlyra van szükség. Igen, meg kell tenned dolgokat a kapcsolatért és a partneredért, de meg kell tenned dolgokat az önmagaddal való kapcsolatért is. Elveszíteni magad a kapcsolatodban és felelősnek érezni magad a párod érzéseiért és tetteiért, a társfüggőség szó szerinti meghatározása.

A túlzott egyensúlyozás afelé, hogy valaki boldogságát az életed kizárólagos céljává tedd, nem egészséges, sem neked, sem neki, sem a kapcsolatnak. Ezt azt sejteti, hogy a kapcsolatnak bizonytalansága és félelme van, és azt a hitet is mutatja, hogy csak azért lehet szeretni vagy értékelni, amit az emberekért teszel, nem pedig azért, aki vagy. Ez általában nem egy jó helyzet és különösen előnytelen egy kapcsolat működésének szemszögéből. Még akkor is, ha olyan jó partnerrel vagy, aki nem használja ki ezt - vagy aki nem mutat saját társfüggőséget - ez az a fajta dolog, ami pontosan olyan kiégést és szorongást eredményezhet, amelyet már tapasztalsz.

Tehát bár nem hiszem, hogy bármi baj vagy rossz dolog lenne a barátnőddel, nem hiszem, hogy ez a kapcsolat jó vagy egészséges számodra. Azt hiszem, a barátnődnek és a barátaidnak igazuk van : valószínűleg el kell engedned ezt a kapcsolatot a saját érdekedben. Nem akarod felgyújtani magad csak azért, hogy másokat melegen tarts, még akkor sem, ha nem kérik ezt tőled. Csak annyi történik, hogy megbántod magad és sokkal nehezebbé és traumatikusabbá teszed a saját életedet.

Tudom, hogy ez nem az, amit hallani akarsz, de azt hiszem, amit mos tenned kell, az az, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból és jobban összpontosítasz az önmagaddal való kapcsolatra. Ha igazam van, és vagy bizonytalan kötődési stílusod vagy önértékelési problémáid vannak, akkor jobban jársz, ha akár velem 1-to-1 coaching keretében vagy egy tanácsadóval dolgozol együtt, hogy mentálisan és érzelmileg is jobb helyre kerülj.

Fontos : ha neked és a barátnődnek van elég közös pontja ahhoz, hogy a dolgok működjenek, ez nem jelenti azt, hogy a szakítás egyelőre a vég. Ha elmész és dolgozol magadon, és jobb érzelmi formában hozod magad, semmi sem akadályoz meg kettőtöket abban, hogy visszatérjetek ehhez a kapcsolathoz és még egyszer megpróbáljátok. Ha ő a megfelelő neked, akkor is megfelelő lesz neked, amikor egészségesebb vagy és olyan helyen, ahol jó barát lehetsz anélkül, hogy gúzsba kötnéd magad emiatt. De jelenleg nem vagy abban a helyzetben, hogy jó legyél neki vagy magadnak és egy ideig rangsorolnod kell saját magad egy előkelőbb helyre. Eljön az a pont, amikor hajlandónak kell lenned azt mondani, hogy "lehet, hogy szeretlek, de magamat még jobban."

Ha szereted őt, akkor szeresd magad annyira, hogy egy ideig vigyázz magadra. Ha ennek a kapcsolatnak folytatódnia kell, akkor akkor is folytatódni fog, ha te már összeszedted és újra felépítetted magad. 

Sok sikert kívánok! 

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON! 

Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon!

komment
süti beállítások módosítása