Valakit vonzónak találni ugyanaz, mint vonzódni hozzá?

Sokszor volt már szó itt az oldalon a szerelemről, a párkapcsolat kereséséről és annak megteremtéséről és számos olyan cikket is olvashatsz, amelyek a meglévő párkapcsolatokhoz nyújt segítséget és hasznos tippeket. Nemrég lehetőségem volt egy párkapcsolati terapeutaként dolgozó ismerősömmel beszélgetni és egy érdekes témánál kötöttünk ki, amely arról szólt, hogy vajon ha vonzónak találunk valakit, az ugyanazt jelenti, hogy vonzódunk hozzá? Igyekeztünk kivesézni a témát, de úgy döntöttem, hogy a legjobb, ha mindezt egy valódi szakértő szeméből mutatjuk most be ezen a poszton keresztül, így jöjjenek Csilla meglátásai a fenti kérdéssel kapcsolatosan.

El sem tudom mondani, hányszor hallottam, hogy a férfiak azt mondták nekem : "Nagyon vonzónak talállak" vagy "Vonzódom hozzád, ezért szeretnélek újra látni."

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy hogyan lehetséges ez egyáltalán, amikor a legcsekélyebb kémia sem történt meg kettőnk között?

Arra jutottam, hogy általában a férfiak - mivel nagyon vizuális orientáltak - tapasztalataikat, hogy valakit vonzónak találnak, ugyanúgy ítélik meg, mint az adott személy iránti vonzalmat. Számukra ez a két dolog teljesen ugyanaz.

A férfiak általában bináris megközelítés alkalmaznak : amikor randiznak és valakit kellemesnek találnak, akkor vele akarnak lenni. Néha csak egy újabb randi a cél, de egy biztos, újra találkozni akarnak az illetővel.

A lényeg számomra és sok nő számára, akit ismerek : valakit vonzónak találni nem ugyanaz, mint vonzódni hozzá.

Vonzódom valakihez, amikor érzem a kémiát kettőnk között. Sok ember vonzó a szememnek, de ez nem jelenti azt, hogy érdekelne a velük való randizás vagy együttélés. 

A vonzerő növeli a vegyi anyagokat a szervezetben, mint például az oxitocin és a dopamin. Amikor ezeket a vegyi anyagokat felerősítik, az ember feldobottságot, eufóriát érez. Mindezt különböző módokon fejezzük ki : elpirulás, felgyorsult pulzus, különös érzés a gyomrunkban stb. 

Mivel már túl vagyok a negyedik X-en, nem igazán számítok arra a bizonyos azonnali tűzre. Bár az első randin elég gyorsan tudom, hogy érzem-e vagy sem a kémiát, de rejtély, hogy egyáltalán érezhetem-e a kémiát, ha valakit csak vonzónak/érdekesnek találok?

Lehet, hogy ilyenkor is ég bennem a tűz, csendesebben ugyan, de ég. Csak nem olyan nagy lángon és nem emészt fel annyira, mint amikor tényleg beüt a vonzalom és a szerelem. 

Számomra általában 3-5 randi szükséges ahhoz, hogy tudjam, vonzódom-e a lehetséges partneremhez. Ezeket szoktam megfigyelni ilyenkor : 

• A férfi megjelenését és hangját esztétikailag kellemesnek találom?
• Intellektuálisan kedves a szívemnek?
• Szeretek vele lenni és érzem, hogy jobbá teszi az életem?
• Jól érzem magam, ha érzelmileg meg kell nyílnom előtte és képes vagyok többet elárulni magamról?
• Akkor is érzem a tüzet, amikor vele vagyok és akkor is, ha csak rá gondolok?

Úgy gondolom, hogy a férfiak gyakran csalódnak azokban a nőkben, akik nem viszonozzák a vonzalmukat. Úgy érzik, elutasították őket és ez nem vicces. Együtt érzek velük. Nem vagyok elragadtatva, amikor elutasítanak, és úgy tűnik, hogy mindez gyakrabban fordul elő a férfiakkal, mint a nőkkel. 

Ha a férfiak megértenék a nők vonzódásának folyamatát, sikeresebbek lehetnének a "nők megszerzésében"? 

Bárcsak vonzódnék azokhoz az emberekhez, akiket vonzónak találok. Ez sokkal könnyebbé tenne mindent. Mégis, őszintén nem értem, hogyan lehetne ugyanaz, ha valakit vonzónak találunk és ha valakivel kapcsolatban érezzük a vonzalom hevét. 

A hozzám hasonló nők másképp mérik és érzékelik a vonzalmat. Lehet, hogy a mi utunk egy kicsit összetettebb, árnyaltabb és egy kicsit több időt vesz igénybe, mint a legtöbb férfié, de mindannyian csak a kémiát követjük. A kémia pedig továbbra is rejtély marad.