"Beszélnünk kell!" De nem mindegy, hogyan.

Képzeld el ezt a forgatókönyvet : néhány hónapja kapcsolatban élsz és a dolgok jól mennek. Van intimitás és a valódi elkötelezettség jelei is nyilvánvalóak. Van itt potenciál, de szándékosan lazán veszed a dolgot és hagyod, hogy a dolgok kibontakozzanak. Ezzel az illetővel képzeled a jövőd, ezért ügyelsz arra, hogy ne erőltess semmit és ne legyen gyors a tempó. De ahogy néhány hónap egy évbe csúszik, elkezdesz azon tűnődni, hogy miért nem fejlődik a kapcsolat. Haladsz és haladsz, mégsem jutsz sehova. Elég kényelmesnek tűnik, de kényelmetlenül érzed magad. Próbálsz laza lenni, de nyugtalan vagy. 

A szex még mindig jó, de mégis csodálkozol : 

• Miért nem találkoztam még a családjával?
• Miért nem beszélünk a jövőről?
• Miért nem költöztünk össze?
• Miért utazik el úgy, hogy engem nem hív?
• Miért nem kapok soha üzenetet, apró ajándékot, amelyek azt mutatják, hogy gondol rám?
• Miért nem mutat be a barátainak?
• Miért elfoglalt állandóan?
• Miért nem mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek"?

Úgy érzed, hogy valami baj van. Válaszokat akarsz, de nem mersz kérdezni, nehogy megingasd a hajót vagy nehogy kétségbeesettnek tűnj. Valószínűleg amúgy is paranoiás vagy. Talán jó oka van a kettőtök közötti távolságnak. Lehet, hogy csak óvatosak vagytok, de az is, hogy tényleg elfoglaltak vagytok a munkahelyeteken.

Addig tartod a szád, amíg nem bírod tovább. A nem tudás, megöl téged, így végül azt mondod : "Beszélnünk kell."

Tehát szervezel egy randit, leültök a megszokott helyeteken vagy valahol egy teljesen semleges helyen egy étteremben például és "Beszéltek". Azt kérdezed : "Hova tart a kapcsolatunk? Szeretnél velem lenni? Mit keresel? Monogámok vagyunk?"  Az összes kérdés, amit eddig elfojtottál, most a felszínre tör, mert a jövőd érdekében szükséged van a válaszokra. És ki hibáztathat ezért? Senki se akarna megsérülni, senki sem akar elutasítással szembesülni vagy olyasmibe időt és energiát fektetni, ami nem vezet sehová.

Elmondok valamit a "Beszélgetéssel" kapcsolatban : a válaszokkal elveszíted az önrendelkezésed. Életemben kétszer volt "Nagy beszélgetésem" és mindkét alkalommal szánalmasnak éreztem magam. Ilyenkor ugyanis nemcsak minden hatalmad és önrendelkezésed adod oda másnak, hanem a jövődet is egy teljesen más emberre bízod. 

Senki ne értsen félre, híve vagyok a "Beszélgetésnek", de ahelyett, hogy átadnád a sorsod valakinek, légy proaktív és mondd el neki, hogy TE hol állsz most. Mondd el a TE igényeid. Mondd el a párodnak, hogy mit szeretnél, hová akarsz eljutni és ha nem egy hajóban eveztek, akkor fejezed be a TE feltételeid szerint, méltósággal és kegyelemmel. 

Példa : Már egy ideje randizunk és némi tartózkodást érzek a részedről. Nem vagyok benne biztos, hogy osztod-e a céljaimat ezzel a kapcsolattal, de ha nem vagyunk ugyanazon az oldalon, akkor ne pörgessük tovább egymás kerekeit. Szeretnék továbblépni, ha ez a helyzet.

Készülj fel azokra a válaszokra, amelyeket esetleg nem szeretnél hallani. Készülj fel a szakításra. Készülj fel a sírásra. Készült fel arra, hogy elsétálsz. Készülj fel arra, hogy a szar valóssággá válik. Lehet, hogy a párod nem harcol érted és nem vall neked szerelmet. A jó hír az, hogy bármit is tárjon fel a "Beszélgetés", felkészült leszel arra, hogy a saját kezedbe vedd a jövőd.