"Tartsunk egy kis szünetet" bullshit a párkapcsolatokban

Voltál már olyan párkapcsolatban, ahol a párod részéről felmerült, hogy "tartsatok szünetet"? Biztos fontolóra vetted, hogy ezután a mondat után betörd az orrát. Viccelek, de tényleg, személy szerint nem szeretem ezt a koncepciót. Egyáltalán, mit jelent valójában a "szünetet tartani"? Nem azt kellene jelentenie, hogy végleg szakítsunk? De akkor miért nem azt mondjuk? Ha viszont nem a szakítást jelenti, akkor csak arról van szó, hogy átmenetileg szakítunk? Nos, számomra ez még rosszabb, mert egy csomó megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Pontosan meddig tart mindez? Randizhatunk másokkal ez idő alatt? Van garancia arra, hogy újból összejövünk? Ahogy láthatjuk, a kapcsolatokban a "szünetek" fogalma nem tesz mást, mint káoszt és zavart okoz.

Légy határozott az istenért!

Nincs jó ok arra, hogy bárki valaha is "szünetet tartson" egy kapcsolatban. Nekem ez olyan, mintha egy tartalék tervvel akarnál mégis benne maradni egy olyan kapcsolatban, amely nem az, amire valójában vágysz, de persze jobb, mint a semmi.

Ha már nem akarsz valakivel együtt lenni, szakítsatok.

Régebben még érthető volt mindez, amikor az emberek messzire költöztek, egyetemre mentek egy távoli városba, országba, így nem volt túl fenntartható az a régi láng a kapcsolat szempontjából.

De ma már - a közösségi média, a FaceTime és az azonnali üzenetküldés világában - nincs jó ok arra, hogy ne maradj kapcsolatban valakivel, bárhol is legyen épp a világban.

Szóval felejtsd el a "tartsunk egy kis szünetet" baromságot és tisztázd magadban a tényt, ha már nem akarsz kapcsolatban lenni az illetővel. Vagy pedig maradjatok együtt és dolgozzatok közösen a kapcsolatotokon.

Ha azért kérsz "szünetet", hogy alkalmazkodj egy új életvitelhez, egy új munkahelyhez vagy egy jelentős életmódváltáshoz, akkor mondd ezt.

Mondd el a párodnak, hogy nem tudod, mennyire tudsz jelen lenni a kapcsolatotokban. Kommunikáld, hogy lehet, hogy más lesz most a prioritás az életedben, ha ugyanis nem ő lesz az első helyen az életedben, azt igenis el kell mondanod neki. Engedd, hogy ő is dönthesse arról, hogy ez a fajta kapcsolat az a kapcsolat-e, amelyben maradni akar.

A kétértelműség sosem jó

Az igazi ok, amiért a "tartsunk szünetet" koncepció probléma, az az, hogy borzalmasan kétértelmű.

Nincsen világos jövőkép, nincs benne tudás, nincs benne megalapozott elvárás. Egy zavaros rendetlenség van csupán, hogy "talán folytatjuk, talán nem". Mindez filmekben vagy romantikus regényekben kiválóan működik, a való életben viszont egyáltalán nem.

Mentálisan bizonytalan állapotot teremt, ahol az emberek nem biztosak abban, hogy tovább kell-e lépni, vagy csak tovább ki kell tartani, hátha visszatér a partnerünk.

Katasztrófa!

Ha azt állítod, hogy törődsz valakivel, akár csak egy kicsit is, soha nem akarhatod, hogy kegyetlen és kínzó, kétségekkel teli állapotban hagyd őt.

Ha pedig szakítani akarsz, de szánalmasan viselkedsz és nem mered ezt beismerni, legalább tiszteld a párod azzal, hogy ezt így elmondod neki. 

Két lehetőséged van: vagy együtt maradtok, vagy szakítasz. 

Soha ne hagyj valakit abban a reményben, hogy visszatérsz, ha épp tovább akarsz lépni az életedben. Soha ne mondd, hogy "tartsunk egy kis szünetet", ha valójában arra gondolsz, hogy "már nem akarok ebben a kapcsolatban lenni".

Ne mondd, hogy "tartsunk egy kis szünetet", hogy megkíméld valakinek az érzéseit vagy mert kevésbé hangzik keményen, mint a "szakítsunk". 

Légy őszinte!

Fájni fog, de jobb, ha csak hirtelen letéped a ragtapaszt, mintha feleslegesen meghosszabbítanád a fájdalmat. Mindenki megérdemli ezt a fajta őszinteséget és tiszteletet.