A megcsalás az egyik oka annak, amiért a legtöbb heteroszexuális kapcsolat felbomlik. A férfiak és a nők eltérően reagálnak a hűtlenségre, a személyiségüktől és a körülményektől függően. Vannak, akik nem bocsátanak meg a partnerünknek. Láttunk azonban olyan helyzeteket is, amikor a férfi tévútra kerül, hazudik és megcsalja a feleségét vagy barátnőjét és a nő mégis ad neki egy újabb esélyt. De egy olyan helyzetben, amikor a nő lép félre, a kapcsolat gyakran válással végződik. Egyes tanulmányok bebizonyították, hogy a férfiak és a nők eltérően látják a megcsalást. Ebből a posztból megfogod érteni, hogy a nők miért tudják könnyebben megbocsátani a megcsalást, mint a férfiak.
Érzelmi kiváltó okok
A férfiak általában komolyabban veszik a hűtlenséget. A legtöbb férfi nem tud felülkerekedni azon a gondolaton, hogy egy másik férfi szexuális kapcsolatot létesített a barátnőjükkel, feleségükkel.
Kíváncsi lesz arra, hogyan vélekedik a nő a vele való szexről a másik férfihoz képest. Ezek a kérdések kínozzák, valahányszor meglátja a nőt. A nők viszont az érzelmi hűtlenség súlyosabb dolog. Nem veszik félvárról, ha a férfi az idejét és az erőforrásait nem rájuk vagy a gyerekeikre fordítja. Ellenben elviselik, hogy a férfi egy másik személlyel feküdjön le, mindaddig, amíg nem esik szerelembe és nem érez érzelmeket a másik nő iránt.
Pszichológiai kínok
A férfiak szokása a hazudozás, még akkor is, ha erre nincs szükség. Gyorsan tudnak hazugságokat gyártani, hogy elkerüljék a vitákat. A férfiak számára az igazságot nem kimondó tisztelet, a nő iránti tisztelet formája. Paradox helyzet, ugye?
Mint, amikor egy férfi azt mondja a nőnek, hogy csinos abban a bizonyos ruhában - miközben a nő kicsit ducibb - mert nem akar vitába keveredni és a szemébe mondani a nőnek, hogy az utóbbi időben bizony felszedett pár kilót.
Mivel a legtöbb férfi nem értékeli annyira az őszinteséget, azt gondolják, hogy egy nő hazugságokkal dramatizálja az érzéseit. Ha azonban egy férfi számára kiderül, hogy a felesége megcsalja, ez a kép véglegesen bevésődik az agyába és a legtöbb férfi elmegy, hacsak nincs gyerek, akiről úgy érzi, hogy köteles gondoskodni.
Másrészt a nők nem tudnak hazudni. Komolyan veszik a férfi szavát. Amikor azt mondja, hogy fel fog hívni a randi után, a nők ezt el is várják. Ha ez nem történik meg, akkor a nő kételkedni fog a férfiban.
Ilyen jelek után a nő teljes nyíltásággal és őszinteséggel kapcsolódik ki az intim partnerétől, mert féligazságokat érez csak a testében.
Ha a nő számára kiderül, hogy a férje megcsalja, hátborzongatóan jobban érzi magát. Most már biztosan tudja, hogy az ösztönei mindig is helyesek voltak, tudja, hogy megsérült, de erősebbé válik, összeszedi minden erejét, hogy két lábbal álljon a földön és tovább lépjen. Elfogadja az árulást, megbocsát a férfinak, mert reméli, hogy megváltozik.
Önhibáztatás
Minden nőben ott rejtőzik a tökéletes, ideális nő, aki nem tesz semmi rosszat. Ezért képesek önmagukat hibáztatni azért, ha a párjuk megcsalja őket.
Ha csak felmerül a megcsalás lehetősége, a nő úgy gondolja, hogy ez az ő hibája, mert jobban odafigyelt a munkájára vagy a gyerekeire vagy éppen mert nem szexeltek olyan gyakran, amennyit a férfi elvárt. Megjelenik a bűntudat a nő életében. Felelősséget vállal a férfi gyengeségéért ezért nemcsak megbocsát neki, de önmagában keresi az okokat, hogy ez miért is történt.
A férfiak teljesen másképp látják ezt. Nem tartják társadalmilag elfogadhatónak, hogy egy nő megcsalja őket, hiszen a nőknek erényesnek kell élniük. Nagyon kevés férfi vállal olyan felelősséget, ami nem hozzájuk tartozik, ha például a feleség azt mondja, hogy "régóta nem nyúltál hozzám" vagy "sokat utaznál a munkád miatt". Nem jut el a tudatukig, hogy ezek talán azt jelentik, hogy a feleségük más férfival volt, ami esetlegesen miattuk történt így.
Nyilvános megaláztatás
A hagyomány, a család, a vallás, a társadalom és a személyes nézetek a jóról és rosszról, még a leginkább meggyötört feleséget is arra ösztönzi, hogy megbocsátson a csaló férjének. Egyes nők úgy érzik, hogy a férfiaknak meg kell védeniük őket, ezért a férfival maradnak.
Azt a férfit, akit megcsalt a felesége, jobban lenézi a társadalom, mint azt a nőt, akit megcsalt a férje.
A férfiak legbelül tudják, hogy a nők érzelmi okokból lépnek félre, tehát ha például a férfi valamit rosszul csinál, viszont a megrongálódott egójuk nem tudja kezelni ezt az árulást.
Amikor egy férfi megtudja, hogy a nő megcsalta, vegyes érzelmek támadnak benne. Dühös, szomorú, féltékeny, frusztrált és lehet, hogy nem tudja, kinek fejezze ki az érzéseit. Annak érdekében tehát, hogy a barátai és a rokonai ne gúnyolják ki, egy férfi aligha bocsát meg a feleségének egy megcsalás után.
Félelem a válástól
A nők félnek megküzdeni a válás kihívásaival. Úgy gondolják, hogy egyedülálló szülőnek lenni nem jobb megoldás, mint bent maradni a kapcsolatban és megpróbálni rendbe hozni azt.
A férfiak viszont nem tárgyiasítják a nőket. Nincsenek kitéve megaláztatásnak és nem kérdőjelezik meg a jellemüket sem, amikor úgy döntenek, hogy elválnak a feleségütől.
Úgy növünk fel, hogy megtanuljuk, a férfiak csak szexet akarnak, a nőnek pedig minden körülmények között hűségesnek kell maradnia.
Amikor a férfi félre lép, nem érez lelkiismeret furdalást. De amikor egy nő csalja meg őt, akkor úgy érzi, hogy jobb lecserélni az illetőt, mert nem tartotta tiszteletben az esküvői fogadalmukat.
A legtöbb nő számára unalmas, undorító és fájdalmas élmény egy olyan férfival randizni, akinek nincs kellemes, vonzó személyisége, nem becsületes, de a nők mégis gyakran ilyen kapcsolatban ragadnak.
Ha pedig szerelemről és házasságról van szó, az emberek mindent megtesznek, hogy megbocsássanak a házastársuknak és megmentsék a házasságot. Egy kapcsolat túlélheti a megcsalást, ha a pár mindkét tagja hajlandó megbocsátani a másiknak.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
